Az első saját szerzésű lemezem készítése közben arra koncentráltam, hogy teljesen felszabadítsam magam minden addig tanult vagy megtapasztalt zenei szokástól, a műfaji megkötésektől és minden olyan külső elvárástól, ami befolyásolhatja a szabad önkifejezést. Önmagamat szerettem volna a zene nyelvén kibontani. El akartam érni azokhoz a mélyen fekvő tartalmakhoz, amelyekhez régóta nem fértem hozzá. Szabadon engedtem tehát, hogy az érzések vezessenek az alkotói folyamat során, a hatások jöjjenek és menjenek, és a végső anyagban csak az maradjon, ami a letisztítás után is jelentőséggel bírt, és ami a négyéves alkotói folyamat végén is helyet talált a zenei szövetben.

Mindeközben fontos volt számomra, hogy a megtalált zenei megoldásokkal úgy tudjam kifejezni a bennem élő belső képeket és elmesélni a kavargó történettöredékeket, hogy azok mások számára is hozzáférhetővé és befogadhatóvá váljanak. Alegerősebb zenei gyökereim a szakrális zenében rejlenek, amely számomra a zenélés egyik alapvető motivációja: általa emelem fel a lelkem, és találom meg azokat az utakat, amelyek ebben segítenek. Ugyanilyen meghatározó számomra a népi kultúra és a népdalhagyomány, amely az örökérvényű tartalmakat esszenciális formában, közös szimbólumokon keresztül adja át, miközben teret enged a személyes értelmezésnek. Emellett fontos számomra a jazz szabadsága, a pillanatra reflektáló jelenlét lehetősége, az angol-szász indie pop személyes hangvételű zenéje és az elektronika végtelen kísérleti játszótere, amely izgalmas eszköztárat nyújt kortárs, asszociatív hangképek létrehozásához.