Az Unfold koncepcióját továbbgondolva még nagyobb szabadságra törekedtem, és arra figyeltem, hogy teljesen felszabadítsam magam a megszokott formai megoldásoktól, valamint attól a kényszertől, hogy a kifejezés módja bármikor is fontosabbá váljon a kifejezni kívánt érzésnél és gondolatnál. Célom a formai öncélúság teljes kizárása volt: hogy az alkotói folyamat során ne maradjon más, mint az a tiszta és ösztönös válasz, amely csak annyit mond: „csak úgy”. Így igyekeztem eljutni ahhoz a közvetlen és nyers jelenléthez, ahol a zene valóban önmaga lehet, minden külső elvárás és formai kötöttség nélkül. Mint amikor az ember csukott szemmel firkál és egy idő után tényleg nem marad más, csak a tiszta pillanat, amelyben az érzés utat törhet magának a mélyből.