“A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke 2020-ban ünnepelte fennállásának, illetve elődintézményei alapításának 150. évfordulóját. A tanszék a magyar építészképzés egyik meghatározó szereplője: az építészettörténet, a műemlékvédelem és az építészetelmélet oktatása mellett alapvető szerepet játszott a hazai építészeti tervezés oktatásának megalapozásában is. Az évforduló alkalmából új arculat és egy, a tanszék munkásságát bemutató kötet készült.

Az arculat központi eleme az esztergomi rózsaablak, amely kiemelkedő szimbolikus jelentéssel bír. A rózsa az európai kultúrában az ókortól a szépség jelképe, a keresztény ikonográfiában pedig a mennyei világ, a paradicsom, valamint Szűz Mária szimbóluma, például a ciszterci építészetben is. A rózsa a beteljesült, paradicsomi állapot, az örök élet jelképe.

A rózsaablak e szimbólum építészeti megjelenítése, amely a középkorban az egyik legnagyobb szakmai kihívást jelentette. A nehéz kőszerkezeteket csipkeszerűen formálni, majd a beszűrődő fénnyel anyagtalanná tenni rendkívüli mesterségbeli tudást igényelt. Az ablak általában is a fény anyagtalanító erejét és a belső felületek állandó változását fejezi ki; az üvegablakkal együtt – ahogy azt Suger apát leírta – a templom a misztikus tér legpontosabb eszközévé vált. A logó szövetszerű, finom grafikája ezt a mennyei, fénnyel átszőtt kisugárzást idézi meg.

A rózsaablak kereksége a kör neoplatonikus szimbolikáját hordozza: a világ teljességének és tökéletességének képét, amelyre maga az építészet is törekszik. Az építészet egyszerre kötődik korszakokhoz, ugyanakkor időtlen dimenziókat keres – a téralakítás örök eszközeit, azokat az absztrakt relációkat, amelyek mindig is léteztek. A rózsaablak így az időtlenség szimbóluma.

A logó egy hiányzó külső gyűrűdarabbal jelképezi a tanszék műemlékvédelmi profilját: a romokkal, töredékekkel való foglalkozást. Egyben utal arra is, hogy a tanszék feladata a teljes építészeti forma keresése: a hét küllő a világ teljességét jelenti, amely a középső gyűrűben teljesedik ki. A formában megjelenik a tanszék sajátos módszertana is: a rajzi ábrázolásra és alakhű felmérésre épülő építészeti kutatás, valamint a hit, hogy a geometriai és szerkezeti törvényszerűségek feltárásával közelebb kerülhetünk az építészet örök összefüggéseihez.”

Dr. Krähling János, tanszékvezető egyetemi tanár