A Kézműves Kultúra Meggyes Ádám trombitaművész saját formációja, amelyet azért hívott életre, hogy megszólaltassa saját szerzeményeit. Zenéje klasszikus gyökerekből táplálkozik, de a szabad jazz világában bontakozik ki. Koncepciója szerint előadásaival olyan szubjektív áramlást teremt, amelybe a hallgató saját fantáziája és elméjének felszabadítása révén kapcsolódhat be.

Logótervem célja az volt, hogy megragadjam e zenei világ legjellegzetesebb vonásait, és a minimalizmus eszközeivel fejezzem ki azt a gondolati gazdagságot, amelyet a formáció felvet. Az embléma első pillantásra egy áthúzott „x”-nek tűnik, amely – a zenéhez hasonlóan – a kortárs szellemiségre reflektáló kérdéseket idéz fel. A „Kézműves Kultúra” elnevezés finom iróniával tekint a trendekre: mit jelent ma a kézművesség, és mi lehet a jövője? Hogyan őrizhető meg a kulturális kontinuitás, ha a hagyományos alapok átalakulnak? Ki és milyen szempontok alapján határozza meg, mi tekinthető „kultúrának” a paradigmaváltás korában, amelyben élünk? Elválasztható-e egyáltalán az élő zene princípiuma a kézművességtől, a manualitástól? Egy áthúzott „x” természetesen nem adhat végső választ, de vizuálisan rámutathat ezekre a dilemmákra.

A szimbólum ugyanakkor zenészi szempontból is különös jelentéssel bír. A formáció egyik legfontosabb sajátossága az a dinamika, amely a komponált struktúra és a szabad improvizáció között jön létre. Meggyes Ádám darabjai pontos időben és tonalitásban rögzített találkozási pontokat jelölnek ki, amelyek között a zenészek improvizatív szabadságban mozognak. Így minden előadás másként hangzik el, mégis egyértelműen jelen van a szerző szándéka. A darabok személyes vallomások: a szerző gondolatainak és vívódásainak zenei lenyomatai, amelyeket a többi muzsikus improvizatív jelenléte tesz teljessé. Ez a dinamika egy lehetséges szabadságképet és egy ideális kooperációs modellt is mintáz. Ezt a kettősséget kívántam a logóba sűríteni.

Az embléma alapja egy, a kottából kölcsönzött jel, amely azokat a kötött időpontokat jelöli, ahol minden zenésznek találkoznia kell. E pontok láncolata alkotja a szabad jazz darabok vázát, amelyet a zenészek minden alkalommal másként öltöztetnek fel. A tipográfiai részben az ékezetek midi-jelekre emlékeztető formája a modern zeneszerkesztő technológiákra utal, ezzel reflektálva Meggyes Ádám alkotói tevékenységének teljes spektrumára. Mindez úgy született, hogy közben a zeneszerző egyetlen kérése is visszhangozzék a logóban: „nézzen ki jól.”