Tisztelgésként készítettem ezt a munkát Jancsó Áron (1986–2015) előtt, aki a kortárs magyar tipográfia kiemelkedő alakja volt. Az Ogaki betűtípus az egyik legjellegzetesebb műve: kalligráfiából és graffitiből merítő, kísérletező betű, amely kifinomultan extravagáns és törékeny, miközben hidat teremt építészeti és organikus formák között. Koncepciómban a magyar folklór hagyományait és a kézműves kultúrát kívántam összekapcsolni a modern, urbánus dizájnnal, hogy Jancsó kortárs és kozmopolita életművét a magyar vidék kulturális örökségének összefüggésében mutassam be. Digitálisan megalkotott csipkemunkámmal az „g” betűt dolgoztam ki részletesebb formában, organikus stílusát a hagyományos magyar vizuális nyelvben bontva ki. Ehhez a matyó mintakincset használtam, amely arra a vidékre jellemző, ahonnan családom származik (az Alföld északi részéről, Kelet-Magyarországról), ahol felmenőim éltek, mielőtt szüleim Budapestre költöztek. Így munkám kettős szándékot hordoz: egyrészt Jancsó Ogaki betűtípusát ünnepli, másrészt hozzájárul a matyó vizuális kultúra továbbéléséhez.