Ez a grafika első saját szerzésű zeném albumborítójaként készült, és szimbolikusan összefoglalja mindazt, amit ez az alkotói folyamat számomra jelentett. A digitális önarckép a zene önkiíró, személyes koncepcióját jeleníti meg, míg a háttérben látható rajzvázlatok akadémiai tanulmányaim emlékeit őrzik. Meghatározó élmény számomra, hogy első és legfontosabb mesterem, Kiss Zoltán László a kezdetekkor egyetlen gyors skiccel a lap szélére felvázolta az előttünk ülő alak portréjának lényegét. Ezzel mutatta meg, hogyan válik a látvány képpé a papíron, amikor átfordul kétdimenziós formába. A színek keresése mindig intenzív élmény volt számomra: többféle színhez kötődő szinesztéziám révén a színek sosem pusztán vizuális döntések, hanem mély érzéki tapasztalatok, amelyek a dalszerzési folyamatokat is elevenen, belső hangként vezetik. Így az albumborító nem csupán vizuális kísérője a zenének, hanem annak szerves része: egy személyes és érzelmileg telített önarckép, amely egyszerre idézi meg a múlt tapasztalatait és a jelen kreatív kísérletezését.